Hírek / A hónap embere

Miről mutatkozik meg az igazi tehetség, mire, kire figyel fel?
Ha valaki odaül a zongorához, vagy kézbe veszi a hegedűt és elkezd rajta játszani, néhány taktus után kiderül, hogy tehetséges-e, valahogy egyértelmű. A kisugárzás, a színpadi jelenlét, a muzikalitás, a technikai profizmus azonnal látszik. Elvarázsolja az embert a játék, az élmény. A pódiumon minden rögtön kiderül.

Ön szerint mennyire alkalmas a magyar zeneiskolai hálózat a jövőbeli tehetségek kinevelésére?
A magyar zeneiskolai hálózat óriási értéket képvisel, ám az alulfinanszírozottságból fakadóan sok nehézséggel küzd. Sokszor, sok iskolában nem nyílik lehetőség szükséges fejlesztések megvalósítására, hangszervásárlásra vagy a pedagógusok méltó honorálására. Ezzel együtt a legtöbb intézményben még mindig rendkívül magas a színvonal, a legtöbb helyen kiváló zenetanárok tanítanak, így nagyon is alkalmasnak tartom a rendszert a tehetséggondozásra. Nem véletlen, hogy ennyi fiatal tehetséget fedezünk föl, mert tényleg sokan jönnek. Ez nagy öröm, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is így marad, ismerve a tanárokat, akik tapasztalataim szerint hatalmas elhivatottsággal, alázattal és erőn felül segítik a fiatal tehetségek fejlődését, és egyengetik az útjukat.

A tehetség ára, útja, segítése – szülőként, szakemberként hogyan látja ezt?
Nehéz erre a kérdésre röviden válaszolni. A szülőknek óriási szerepük van abban, hogy egy fiatal művész tehetsége kibontakozhasson. Amikor a fiunkról kiderült, hogy kiemelkedően tehetséges, és beírattuk őt a zeneiskolába, a tanára, Antók Zsuzsanna ragaszkodott ahhoz, hogy minden órán legyen ott valamelyikünk. Ezt leginkább a feleségem tudta vállalni, de én is sokszor ott ültem az alkalmakon. Leginkább azért, hogy tudjuk, Gergőnek mit kell gyakorolnia, mire kell odafigyelni. Egy tehetséges fiatal támogatása, versenyekre, fellépésekre való eljuttatása szülőként és a felkészítő zenetanárok részéről is rengeteg áldozattal jár. Az indulásnál óriási segítséget jelenthet a pénzügyi támogatás is. Hogy a legegyszerűbb példát hozzam, a megfelelő hangszer megvásárlása. Azt minden muzsikus tudja, hogy mekkora hátrányt jelent, ha nincsen megfelelő minőségű hangszer egy tehetséges diák kezében. Ez nemcsak akkor fontos, amikor már pódiumon áll valaki, hanem a zenei pályafutás legelejétől fogva, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a gyakorlás során mi rögződik be. Egy rossz zongorán másképp kell leütni a billentyűt, mint egy jón. Ebben jelenthet óriási segítséget a MOL Tehetségtámogató Pályázata. És van még egy nélkülözhetetlen tényező a tehetség kibontakoztatásához, ami közhely ugyan, de igaz: a szorgalom. Láttam sok olyan tehetséget, akiknél nem volt meg az a tűz, az a szorgalom, ami szükséges, és ismerünk olyanokat, akik kisgyerekkoruk óta szinte „harapják” a hangszert. Nem kell nagyon mondani, hogy „üljél le gyakorolni!”, mert izgatja, és addig dolgozik vele, amíg úgy nem érzi, hogy előrelépett.

Vannak különleges évfolyamok, amikor több zenei csillag is feltűnik?
Igen, abszolút vannak ilyenek. Érdemes lenne kutatásokat végezni, van-e ennek a jelenségnek valamilyen demográfiai vetülete, például több gyermek születése esetén több tehetség jön-e. Hogy egy ismert példát említsek, ott van a nagy magyar zongoraművész hármas: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és Schiff András. A fiataloknál most ismét van sok kiemelkedő zongorista tehetség: Balogh Ádám, Ránki Fülöp, Berecz Mihály, Szokolay Ádám, Kovács Gergely, és lehetne folytatni a sort. Aztán lehet, hogy pár év múlva kevesebb zongorista lesz és több hegedűs.

Ön szerint vannak olyan új képzések, fejlesztendő kompetenciák a zenészek számára, amelyek ma már elengedhetetlenek a hosszútávú érvényesüléshez?
Megmondom őszintén, szerintem alapvetően nincsenek. Nyilván vannak olyan dolgok, amelyek manapság a digitális világgal függnek össze, vagy az, hogy menedzser segíti a zenészek érvényesülését, de önmagában véve a hangszeres játék ugyanaz, mint korábban. Azért van nehezebb dolguk a mai fiataloknak, mert óriási a verseny, nagyon sok tehetség van és a világ is afelé ment el, hogy egyre többen tudnak technikailag „tökéletesen” zongorázni vagy virtuózan hegedülni – más kérdés a tehetség, a hangképzés, a stílusismeret és a muzikalitás oldala, és persze a kisugárzás, amiről már beszéltünk. Árnyalva a választ, egy fiatal segítséget kaphat akár egy honlap vagy egy portfólió elkészítéséhez is, vagy készül róla egy profi portréfotó, amit el tud küldeni magáról a fellépéseihez, és ez áttételesen mégis segíti a pályáján való előrejutást. Fontos lehet még a pszichológiai támogatás is, mert az ifjú zenészek nagyon nagy lelki terhelésnek vannak kitéve komoly siker vagy kudarc esetén is; mindkettőt borzasztóan nehéz feldolgozni. Korábban a lelki támogatásra valószínűleg kevesebb figyelem irányult, de hasznos, ha ebben ma segítséget kaphat egy fiatal.

Több mint tíz éve segíti a MOL Alapítvány munkáját a zsűrizéssel, mik a tapasztalatai? 
Az elmúlt évek alatt egyre népszerűbb lett ez a program, egyre többen tudják, hogy a MOL Alapítványnál lehet támogatásra pályázni. Az természetes, hogy amikor a fiam is pályázott, akkor nem vettem részt a zsűrizésben. Érdekes megfigyelni a különböző hangszereken játszó pályázók arányának változását. A legtöbben zongoristák és hegedűsök, ám egy ponton aztán nagyon sok furulyás lett, egyfajta divathullámnak köszönhetően. A versenyeredmények egyértelműek, de még így is sokszor nehéz volt szakmai javaslatot megfogalmazni, mert szívem szerint mindenkinek adnék támogatást. De a tehetség mindig egyértelműen megmutatkozott, így a döntések is eszerint alakultak.

A Bartók Rádió csatornaigazgatójaként van lehetősége helyzetbe hozni fiatalokat?
Nagyon is! Ez öröm számomra, és a szívemen viselem a fiatalok segítését. Egyrészt vannak célzottan a fiatal tehetségeket felvonultató műsoraink, például a Kezdőhang Becze Szilvia szerkesztésében, amelyben általában ifjú versenygyőztesek kapnak bemutatkozási lehetőséget. Vannak kifejezetten a számukra rendezett rádiós hangversenyeink, a fiatal művészek pódiuma sorozatunk. Hogy egészen aktuális legyek, a Bartók Rádió képviseletében indítottuk a Concertino Praga nemzetközi zenei versenyen a szintén a MOL Alapítvány által támogatott fantasztikus ifjú tehetséget, a zongorista Rozsonits Ildikót, akinek nagyon drukkolunk. (Ildikó egyéniben a 3. helyet szerezte meg a versenyen.)

Hogy látja, mi a személyes feladata a komolyzene népszerűsítésében?
Én ezt őszintén szolgálatnak tekintem. Eredetileg mérnök végzettségem van, de zenész családban nőttem fel, gyerekkorom óta körülvett a komolyzene világa. Rádiós és újságírói pályafutásom is arról szólt, hogy a magyar zenei életet segítsem és támogassam, a szereplőivel készített beszélgetések, zenei beszámolók, egyéb publikációk révén. Az egyik hetilapban hosszú ideig volt egy kis rovatom Fülfirka címmel, amit nagyon szerettem csinálni. Csodálatos ajándék az életemben, hogy jelenleg a Bartók Rádió irányítása mellett a Magyar Rádió Művészeti Együtteseit is vezethetem. Ezekben a feladatokban az ember szabadon és kreatívan gondolkodhat, hogy mi legyen a műsor, kit hívjon meg szólistának, hogyan segítse a zenészeit, az énekeseit; igyekszem minél jobban élni ezzel a lehetőséggel.

Kicsit pesszimista a kérdés, de vajon húsz év múlva ki hallgat majd komolyzenét? Egy szűk közönségre lehet számítani, vagy a mostani fiatalok tágabb köre is elérhető, akik megmaradnak zeneszeretőknek?
Erről elég markáns véleményem van. Ugyanazt gondolom, mint amikor megjelentek a könyvek helyett a digitális eszközök, és sokan temették az olvasást. Gordonkaművész édesapám is azt vallotta, hogy mindig lesz közönség. Persze a közelmúlt tapasztalata, a pandémia egy másik történet, egy nem várt, különösen fájdalmas dolog, és most úgy látjuk, nehezebben jön vissza a közönség. Sokan még mindig bizonytalanok, hogy ha megveszik a jegyet, tényleg el tudnak-e majd menni a koncertre. Bejött az online streaming világa is, ám azt nem vitatja senki, hogy az élő koncert egyedi atmoszféráját, azt a pillanatnyi élményt, amit ott és akkor közösen megélünk, nem adja vissza semmilyen online közvetítés. Ugyanakkor tudok olyanokról is, akik rájöttek, hogy milyen kényelmes, és otthon a fotelből nézik a jobbnál jobb koncerteket. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy 10-20 év múlva lesz-e kultúra és igény a magas művészetre, már sokkal összetettebb a kép. Hiszem és remélem. Próbálok derűlátó lenni. Persze én is látom, ahogy változik a világ, nem jó irányba. Valahogy szembe kell menni ezzel a tendenciával, leginkább úgy, hogy nagyon magas minőségben kell dolgoznunk. Nekünk az a feladatunk, hogy a lehető legmagasabb színvonalon kínáljuk a zenét, és reménykedjünk, hogy ez megtalálja azokat, akik a mindenkori kultúrára nyitottak és azt igénylik.

Nagyon érdekes a kettős szerep, hogy egyszerre komolyzenei szakemberként és szülőként is érintett a tehetséggondozásban. Meséljen arról, egy-egy mélypontokon hogyan tud segíteni a szülő a továbblépésben?
Ez tulajdonképpen egyfajta lelki gondozás. A két kulcsszó a szeretet és a türelem; rendkívül empatikusnak és türelmesnek kell lenni. Sokat kell beszélgetni ilyenkor a fiatalokkal, és azután jön egy egészen váratlan történés, ami átlendítheti őket a holtponton. A tanár sokat tud segíteni, kibillenteni a diákot a rossz lelkiállapotból, és tudatosítani benne, hogy a tehetségével nincs más út, mint menni előre. Minden pályán vannak ilyen nehéz pillanatok, és ilyenkor nem csak a szeretet és a türelem, hanem a határozottság is szükséges, ami segít abban, hogy bele tudjon állni egy fiatal abba, hogy ez az ő útja és ezen kell tovább haladnia.

Az interjú a Babarczy Veronika által 2021. októberében készített podcast felvétel szerkesztett változata.