Hírek / A hónap embere

- Háromévesen már kottát olvastál…ez meglehetősen korai kezdés! 

Nagyon élénk és kíváncsi kisbaba voltam. Szegény Anyukám nem tudott lekötni semmivel, azon kívül, hogy megtanított olvasni. 4 évesen elkezdtem furulyázni. Két év alatt annyit fejlődtem technikailag, hogy másik hangszert javasolt a tanár. Amikor leültem a zongorához, hamar szerelem lett belőle. Jöttek a komoly versenyek is. Amikor tízévesen megnyertem a Ferenczy György Zongoraversenyt, ott el is döntöttem, hogy egyszer majd szeretnék kijutni a nagy varsói Nemzetközi Chopin Versenyre. Sokat vártam rá, sokat küzdöttem érte, és ha minden igaz, jövőre ott lehetek az előválogatáson!


- Kialakult már a saját repertoárod? Kik a kedvenc szerzőid? Egy kicsi lány, ha mégoly tehetséges zenész is, hogyan érti a felnőtt darabokat? 

Ez egy nagyon-nagyon összetett kérdés. Amikor kicsi voltam, rettenetesen dühös voltam, mikor azt mondták, hogy én ezt még nem értem. Ma is tartom, hogy az ember lélekben kortalan. Az, hogy érzelmi, lelki szinten egy gyerek mit fog fel, nem az évek számától függ. 

Hogy mi áll közel a szívemhez? Legszívesebben romantikus műveket zongorázok, szeretem azt az érzelemgazdagságot, amit a korszak legkülönfélébb szerzői felvonultatnak. Bach és Chopin állnak közel hozzám. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi nem kedves. Most, hogy már kikerültem a Zeneakadémia művészképzéséből, eldöntöttem, hogy csak olyan repertoárt fogok tanulni, ami közel áll a szívemhez. A képzésben lehetőségem volt rá, hogy megtanuljam minden korszak zenéjét és műveit, ami hatalmas ajándék, különösen nekem, aki szeretek kilépni a komfortzónámból és megismerni, ami nem feltétlenül áll közel hozzám.  Más kérdés, hogy koncertműsornak az ember olyat választ, amit elsősorban a közönség szívesen hallgat.  


- Hogyan képzeled a jövőd, mik a terveid?

Rengeteg tervem van! (nevet) Egyelőre szeretném elvégezni jövőre a tanárképzést. Szeretek gyerekekkel foglalkozni és az egyik hivatásom a tanítás. Kapcsolódik ide az a vágyam, hogy egészségügyi irányba képezzem magam: szeretnék zeneterápiát tanulni és majd betekinteni az agykutatás rejtelmeibe. Nagyon izgalmasnak tartom a zenének az agyra gyakorolt hatását, és ezt szeretném majd részletesebben is vizsgálni. 

Szívügyem mások mellett a magyar egészségügy és tenni szeretnék annak érdekében, hogy itt jobbak legyenek a viszonyok. Ez most nagyon furcsán hangzik, hogy zongoristaként mit tudnék én ezen a területen csinálni, de nagy vágyam ezzel is foglalkozni, ha megadatik.  


- Sosem hiányzott, hogy külföldön tanulj? 

De igen! Egy rövid Erasmus Plus képzésen részt vettem, ami inkább szakmai gyakorlat volt, énekeset meg klarinétosokat tanítottam és kísértem, Szardínián. Amint lesz rá lehetőségem, természetesen menni fogok. Az említett zeneterápiás képzés is Londonban van. A legnagyobb álmom pedig, amit nem is tudom, meg merjek-e említeni, hogy kijussak a Harvard Egyetemre, egészségügyi tanulmányokat végezni.  Ezekben a vágyakban az a legfontosabb, hogy nem önmegvalósításnak tekintem. A külföldön megszerzett tudást szeretném hazahozni és itthon kamatoztatni. Hiszem, hogy nem véletlenül születtem magyarnak, és amit megtanulok, azt a hazám szolgálatába szeretném állítani.  


- Fontos szerepe van az életedben, hogy a tehetségeddel szolgálj. Hogy fér össze ez a karrierrel?

Ez a meggyőződés mozgat mindenben, és ad erőt, bátorságot a mindennapokhoz. Amikor pedig kimegyek a színpadra – és ez minden alkalommal új kihívás, ami nem könnyebb lesz, hanem mindig csak egyre nehezebb, hisz többet és többet várnak el az embertől –, szeretnék szeretetet közvetíteni az emberek felé. Azt a hihetetlen szeretetet, amit én is föntről kapok nap, mint nap. 


- Az, hogy huszonévesen anyuka lettél, mennyiben határolja be a lehetőségeidet? 

Amikor a kislányunk megszületett, valóságos csoda volt! Nem mondom, valóban nehéz gyerek mellett készülni és gyakorolni, ugyanakkor pont ettől szép. Boldog vagyok, hogy van családom és mindenkit arra buzdítok, hogy a karrier és a család nem mond ellent egymásnak, nagyon nagy szeretetben ki lehet egyensúlyozni. 


- A pályád építéséhez azonban valószínű sok egyéb támogatás is kellett.

Rengeteg energiát fektettem abba, hogy eljussak idáig, ahol most tartok. Hosszan kerestem az utam, és, hogy ki tudna támogatni. Volt olyan, hogy néhány hét alatt több tízezer kilométert beutaztam, professzorról professzorra jártam. Rengeteg munkám van abban, hogy a dolgok így összejöttek. Eközben rengeteg igazságtalansággal is találkoztam. Hogy valaki elinduljon zenészként, ma kapcsolati tőke vagy anyagiak függvénye. Nekem nem volt egyik sem. 

Mi nem vagyunk gazdag család, rendkívül egyszerű körülmények közül jövök. Mindenki megpróbálta maximálisan odatenni, amit lehetett, de a semmiből nem lehetett többet. 

Hiszek abban, hogy mindez a küzdés és áldozat nem volt hiába, és gazdag gyümölcse lesz. Hogy mikor és milyen formában, nem tudom, de szeretek ilyen módon befektetni. Aki mást felüdít, az maga is felüdül alapon hiszem, hogy egyszer visszaköszön. 

Szeretném kihangsúlyozni, hogy elsősorban nem a sikerekből, hanem a kudarcokból kaptam sokat, ami furcsán hangzik. Nemcsak formáltak és megerősítettek, hanem a sikerélményeket is óriási bizonyságként láttatják. Arra tanítanak a kudarcaim és a sikereim, hogy nem pusztán a magam erejéből jutottam idáig. De azt is megtanultam, nem azon múlik a boldogság, hogy mi történik velünk. Sokkal inkább azon, miként reagálunk erre. Mivel magam annyira sokat kaptam az eddigi utamon, tényleg azért élek, hogy adjak másoknak. Mindegy hogy mit, akár jó szót, bátorítást, egy darab kenyeret, egy pohár vizet. Nekem ez örömet okoz. Ezért is tesz boldoggá, amikor felmehetek a színpadra és adhatok valamit az embereknek azáltal, hogy muzsikálok.