Hírek / A hónap embere

Rábahídvégen, a Csodaszarvas Tájpark különleges helyszín. Nem messze innen a Szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház gyermekonkológiai részlegén gondozzák a Nyugat-dunántúli régió daganatos betegséggel és vérképzési zavaraival küzdő gyermekeit. A kórházi osztályon gondozott gyermekek – amikor intenzív kezelési szakaszuk már véget ért – az Alpokalja a Daganatos Gyermekekért Alapítvány szervezésében nyaranta ötnapos élménytáborban - a Csodaszarvas táborban - vehetnek részt a Tájparkban, amely idén először a MOL Gyermekgyógyító Program támogatását is elnyerte. A kuratórium elnöke, Dr. Györke Eszter gyermekgyógyász szakorvos, gyermek onko-hematológus szakorvos jelölt válaszolt a kérdéseinkre. 

Miért ezt a helyszínt választották az Alpokalja a Daganatos Gyermekekért Alapítvány nyári élménytáborának helyszínéül?

6 évvel ezelőtt véletlenül csöppentem bele ebbe a környezetbe. Ide érkezve éreztem azt a hatalmas nyugalmat, ami árad a tájból, a parkból, az itt lévő tavacskából. Egy gyönyörű, tiszta környezetben segítőkész embereket találtam. Rögtön megfogalmazódott bennem, hogy ide kell kihozni a gyerekeket a kórház onkológiai osztályáról táborozni.

Milyen programot kínál a tábor?

Vannak állandó programjaink, mint a meseterápiás „mesetanya”, kézműveskedés, élő és igényes gyermekzene hallgatása, kincskeresés, íjászat, lovaglás. Utóbbi két elemet a tájpark biztosítja, a mesetanyát saját gyermek szakpszichológusunk vezeti. Minden évben elmegyünk egy napra kirándulni is. Idén a veszprémi állatkertben jártunk. Ezen kívül - főleg a fiúk - szabadidejükben szívesen horgásznak a tóban. Szombaton, amikor kiegészülünk a családok addig otthon maradt tagjaival, kihasználjuk a tájpark drótkötélpályája nyújtotta lehetőségeket. Szalonnát sütünk, miközben mindenki találkozhat, beszélgethet a többiekkel. Vasárnap egy nagy családi vetélkedővel zárjuk a tábort.

Minden évben igyekszünk új elemeket is beilleszteni a programba: második éve evezünk a Rábán, katamaránná összekötött dupla kenukkal. 

A gyerekek miért szeretnek ebbe a táborba jönni, mi az, ami számukra különleges?

Vannak olyan gyerekek, akik már eljutottak más hasonló élménytáborokba, például a Bátor táborba. Vannak olyanok is, akiknek ez a tábor az első lehetőség. Elsősorban azért szeretnek ide járni a gyerekek, mert mindenkivel találkozhatnak, akikkel együtt jártak kezelésekre, és azóta gondozásra. Itt a szabadban, nem kórházi körülmények között könnyebben oldódnak fel és játszanak közösen. A Tájparkot ilyenkor lezárják, idegenek nem tudnak bejönni, ezért szabadon tudjuk engedni őket a tájpark egész területén, minden fertőzés veszélye nélkül.

Mi javítja leginkább a daganatos beteg gyerekek gyógyulási esélyeit?

Természetesen a terápiás protokollok betartása, a manapság magasfokon alkalmazott szupportív terápia nagyon fontos a gyermekek gyógyulási esélyeit tekintve. De véleményem szerint, az egyik legfontosabb a gyermekek pozitív hozzáállása. Minden gyermek tisztában van a betegségével, mindegyik gyerek meg szeretne gyógyulni és minden gyerek meg is tesz ezért mindent. Sokaknak sikerül... 

A tábor közreműködői szinte mindannyian a kórház munkatársai, a gyógyító team tagjai. Ebben a segítő foglalkozásban komoly elhivatottság kell a napi feladatok elvégzéséhez is. Mi ad a munkatársainak motivációt, hogy a kórházi elfoglaltságaik mellett egy nyári tábort is bevállaljanak? 

Azok, akik itt vannak, mindannyian úgy gondolják, hogy ez a tábor nem munka, hanem számukra is kikapcsolódási, „gyógyulási” lehetőség. Ezen kívül megismerkedhetnek a gyermekekkel a programok közben - nem kórházi körülmények között. Természetesen a gyógypedagógusunk, pszichológusunk ugyanabban a minőségben találkozik a gyerekkel és dolgozik velük, csak más közegben. Mi orvosok, nővérek viszont egy teljesen más funkcióban vagyunk velük: itt végre csak a mókában, kacagásban van részünk. Csak a jókedvben vagyunk együtt. Ez sokat számít nekünk és a gyermekeknek is, mert teljesen más oldalunkról ismernek meg minket: az embert ismerik meg, nem a gyógyítót és az ápolót. A gyerekek és a szülők is hangsúlyozzák, hogy milyen jó látni, hogy ugyanolyan emberek vagyunk, mint ők és nem csak a kórházban, hanem más minőségben is találkozhatnak velünk.

Ön hogyan választotta az orvosi hivatást és azon belül ezt a szakterületet?

Gyermekkoromban a nagymamám betegsége kapcsán találkoztam István Professzor Úrral, aki fantasztikus ember és gyógyító volt. Az ő lelkületét látva döntöttem el, hogy a hematológiával szeretnék foglalkozni, csak nem a felnőtt, hanem a gyermekosztályon.

A mesetanyán elhangzott, hogy a hős királyfinak kenyeret és bort kellett fogyasztani ahhoz, hogy le tudja győzni a sárkányt. A gyerekek is összeszedték, mi az, ami nekik erőt ad a betegséggel folytatott küzdelemben. Önnek mi ad erőt a mindennapi küzdelemben?

„… a gyermekek iránt érzett szeretet…” – ezt írtam a kártyámra. Úgy gondolom, manapság nehéz talpon maradni, nehéz embernek megmaradni. Mindannyiunknak ki kell alakítani egy célt, és erőt kell merítenünk annak eléréséhez. Mi másból tudnék erőt meríteni gyermekorvosként és kétgyermekes családanyaként, ha nem a gyermekeim és a betegeim szeretetéből. Értük csinálok mindent… - az erő a szeretet, a cél pedig a gyermekek boldogsága és egészsége.

csoportkep-allatkert2.jpg

Az Alpokalja a Daganatos Gyermekekért Alapítványt 2008-ban Dr. Masát Péter főorvos, a Markusovszky Kórház gyermekonkológiai osztályának vezetője hívta életre kifejezetten az onkológiai és hematológiai betegségekben érintett családok szociális megsegítése céljából. Az alapítvány a nyári táborok megszervezésén túl sokrétűen igyekszik segíteni az érintetteknek. Karácsonykor ajándékcsomagot osztanak azoknak a családnak, ahol a gyermek 5 éven belül kezelésben részesült, tavaly karácsonyfa is jutott minden otthonba a közvetítésükkel. A felnőtteknek farsangi bált szerveznek. Azoknak a családoknak, akiknek lakhatási nehézségeik vannak és nem tudják megfelelő környezetbe hazavinni a gyermeküket, egyszeri 250.000 Ft-os segélyt nyújtanak. A kórház dolgozóit burn-out tréningek szervezésével és továbbképzési díjak kifizetésével segítik.