Hírek / A hónap embere

– Nem szeretek csak egy dologgal foglalkozni, nem köt le igazán, ezért több mindent csinálok párhuzamosan – mondja Csenge. – Azt, hogy mindezek közül az irodalom ennyire fontos lett, nagyrészt egykori móri általános iskolás magyar tanáromnak, Háriné Selmeczi Zsuzsannának köszönhetem, aki felfigyelt rá, hogy szeretek fogalmazást írni, biztatott, hogy vegyem komolyan. Kijavította, átbeszéltük a szövegeket, miközben egyre nagyobb kedvet kaptam az íráshoz, és egyre több ötletem lett. Hatalmas lendülettel elkezdtem olvasni is, amiből további ötletek születtek.  Elsősorban magamnak írtam, hogy leírjam azokat a gondolatokat és érzelmeket, amelyek foglalkoztattak és máshol nem tudtam kifejezni őket. Anyával elkezdtük figyelni az irodalmi pályázati kiírásokat.  Miért ne próbálhatnám meg, gondoltam.  

Csengénél az írás leginkább egy szabad belső folyamat. Akár egy festmény, egy film, bármilyen élmény adhat ötletet, amit aztán fejben elkezd történetté formálni, csak úgy, a maga szórakoztatására. Születik egy-két jegyzet és egy idő után, ha már nagyon tetszik az ötlet, elkezdi megírni. – Novellák leginkább úgy születnek, hogy elolvasom a pályázati kiírást, amiről csak egy érzelem jut eszembe. Ebből megírok egy történetet, ami ott rögtön bevillan. Nem gondolkozom túl sokat, írom, ami jön. Anya szokta átnézni, utána még én is kiegészítem vagy törlök belőle. 

Amikor a jövőjére terelődik a beszélgetés, Csenge úgy fogalmaz, hogy bár vágyna publikálni, és boldoggá tenné, ha kiadnák az írásait, leginkább mégis más hivatás mellett képzeli el az irodalmi munkásságát. Orvos vagy állatorvos szeretne lenni, nagyon szereti az állatokat és segíteni akar a gyógyításukban.  – Rájöttem, hogy íróként nagyon nehéz megélni. Több írónőtől is kértem már tanácsot, vagy olvastam tőlük ebben a témában, és csak megerősítették – mondja. Az egyetem alatt, úgy látja, legfeljebb kihagy egy-két évet, de mindenképpen visszatér majd az íráshoz. 

Több női író is nagy kedvence, Leiner Laura, Cassandra Claire, Erin Watt, a költők közül Fini Petra verseit olvassa, de ott sorakoznak a könyvespolcán Böszörményi Gyula művei, továbbá lányregények és fantasy kötetek, valamint sorozatok, amiket nagyon szeret: Az üvegtrón és Harry Potter. Csenge azon szerencsések közé tartozik, akik ismerik az olvasás élményét, miközben kortársai nagy része nem érdeklődik az irodalom iránt. – A legtöbb diákot a száraz tananyag, az életrajzi adatok ijesztik el. Az irodalom javarészt évszámokból, születési és halálozási helyekből áll. Jó könyveket kéne a kezünkbe adni! – summázza. 

Amikor a kortársairól kérdezem elmondja, hogy a régi osztálya kinevette, amikor megjelent vele egy interjú a Fejér Megyei Hírlapban.  – Decemberben iskolát váltottam, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban az új osztályom viszont büszke rám. Nagyon tetszett, ahogy reagáltak. Tényleg büszkék voltak rám, elolvasták a műveim és véleményt is mondtak. Igazán jól esett.

A karantén annyiban érinti most hátrányosan Csengét, hogy két ösztöndíj lehetőségét is meghiúsította, pontosabban későbbre csúsztatta. Hónapokon keresztül készült egy németországi diák-nagyköveti feladatra, ahová áprilisban indult volna. – Tanítottam volna a diákokat az iskolában, előadásokat tartottam volna és főztem volna nekik magyar ételeket, hogy kicsit megismerjék a kultúránkat. Két és fél hónapot fogok ott tölteni, amit szeptemberre halasztottak. Indultam egy ösztöndíj programon is, ez pedig Amerikába szól egy gimnáziumi tanévre. Ezt is el kell halasztani – magyarázza. 

– Igazából csak az a bajom a karanténnal, hogy már nagyon hiányoznak a barátaim. Ami izgalmas benne, hogy kezdek ráérezni az apokalipszis témájú könyvekre, amelyeket most elő is vettem. Csak amiatt aggódom, hogy már nincs csomag kiszállítás és alig van könyvem, amit még nem olvastam, úgyhogy nagyon tartalékolok. Ami nagy előny, hogy sokkal több időm van írásra, mivel nem kell iskolába járom. Nagy hasznát veszem most a laptopnak, amit a pályázaton kaptam: ezen tudok tanulni és mellette rengeteget írni. Szeretem beosztani az időmet és számomra fontos, hogy mindenben jól teljesítsek – teszi hozzá. Ráadásul több dologban is párhuzamosan, mert tényleg minden érdekel, ezért mindenre szakítok időt. Hozzátartozik, hogy Anyáék mindenben támogatnak és segítenek, az egész családom mellettem áll. Ehhez a céltudatossághoz egyébként sokszor a könyvekből merítek erőt és ötleteket. A kitartásban is segítenek, rengeteg inspirációt adnak.