Hírek / A hónap embere

Hogyan köteleződtél el a természetfotózás mellett?

Én elsősorban a természet mellett köteleződtem el. Gyerekkorom óta mindig a természetet jártam, kutyát sétáltatva vagy a szüleimet kísérve, akik vadásznak. Engem a természet finomságainak megfigyelése, az állatok beazonosítása érdekel leginkább.

Mi a kedvenc fotós témád?

Nagyon szeretek nagyvadakat fotózni, például őzeket, dám- és gímszarvasokat, illetve hódot, vidrát. Mostanában az egészen apró élőlények, a jégen cikázó rovarok is a figyelmem középpontjában állnak. Érdekes, hogy a díjnyertes fotóim mégis mind madarakat ábrázolnak, amelyek bárhol megfigyelhetők, réteken és mezőkön ugyanúgy, mint az erdős vagy mocsaras területeken. Nyaranta rendszeresen járok madárgyűrűző táborokba a Hortobágyra, Ócsára vagy Szeged környékére.

Távvezérlésű kameracsapdák építésével és használatával is kísérletezel. Mesélsz arról, hogyan működik egy ilyen berendezés?

Ezek a szerkezetek nem feltétlenül távvezérlésűek, hanem egy mozgásérzékelő szenzor működik bennük. Tulajdonképpen három részből állnak: a szenzorból, magából a kamerából és a vakukból. Az érzékelő az éjszaka mozgó állat elhaladása esetén jelet küld a kamerának az elsütésre, a kamera pedig aktiválja az akár két-három különböző szögben kihelyezett vakukat. Ha például találok egy kitaposott ösvényt aranysakál (azaz nádi farkas vagy toportyán) lábnyomokkal, akkor feltételezhető, hogy később is visszatérnek ide az állatok. Emiatt érdemes kihelyeznem az eszközöket, ám ez nem egyszerű feladat, hiszen mindent nappal kell beállítanom. Nem tudhatom, hogy melyik irányból fognak érkezni éjszaka az állatok, illetve a vakuk kihelyezése is nehézkesebb. Az egységek akkumulátoros töltése akár három hétre is elegendő, valamint esőborítással is el tudom őket látni, így nem szükséges mindennap ránéznem a kameracsapdára. Tulajdonképpen úgy tudok ezáltal fotózni, hogy nem vagyok ott, és helyette például röplabdázhatok, ami a másik komoly hobbim. Egy szakavatott szem persze meg tudja állapítani, hogy a felvétel kézből lett exponálva vagy kameracsapdával készült, hiszen az utóbbi esetben egészen közeli, széles látószögű felvételek készülhetnek a kizárólag éjszaka mozgó, egyébként megközelíthetetlen állatokról is.

Melyik hazai állatot a legnehezebb lencsevégre kapni?

Például a ritkán előforduló fajokat, amelyeket megfigyelni is nehéz, nemhogy lefotózni. Ide tartoznak az éjszaka aktív állatok, például a már említett aranysakál, amely a lakóhelyemhez közeli ártéren is megtalálható és gyakran hallom a hangját is, de élőben még egyet sem láttam. Van egy különleges madár, a lappantyú, amely kizárólag éjszaka aktív és repülő rovarokkal táplálkozik; őt szintén nagyon nehéz lencsevégre kapni.

Szerinted mitől lesz valakiből igazán jó természetfotós?

A természetfotózás szerintem egy életmód, amelyhez feltétlenül szükséges, hogy a fotós jól ismerje az adott témát, legyen tisztában az élőlények világával, környezetével. Nem kell viszont mindenképpen a trendeket követnie, sőt, véleményem szerint fontosabb, hogy saját, jól felismerhető stílusa legyen. Tulajdonképpen teljesen eggyé kell válni ilyenkor a természettel, értve ezt a körülményekhez való alkalmazkodásra is. Én inkább kirándulós fotósnak tartom magam, aki elindul és folyamatosan figyeli a környezetét, mindig új nézőpontokat keresve. Egyszer kiépített lesből fotóztam egerészölyveket, ám néhány alkalom után ez már nem volt igazán motiváló számomra.

Egy filmterved is van, amely a Mezőtúron élő fokozottan védett madarak, a kormos szerkők életét mutatja be. Hogyan jött az ötlet, hogy róluk készíts filmet?

A lakóhelyemhez közeli Mezőtúron áthaladva a Hortobágy-Berettyó folyó kiszélesedő szakaszán korábban élményhajózás és vízisíelés zajlott, ám a természetvédők kérésére korlátozták az ilyen jellegű tevékenységeket, mivel fokozottan védett madarak: kormos szerkők és fattyúszerkők jelentek meg a területen. A vízfelület jelenleg tavirózsával, békalencsével fedett, amit sokan zavarónak tartanak, pedig valójában természetes jelenségek. Szerintem nagyon izgalmas, hogy egy város közepén költenek ezek a különleges madarak. A róluk készülő filmmel célom az ismeretterjesztés, valamint felhívni a figyelmet a védett madarak jelentőségére és népszerűsíteni őket Mezőtúr lakói számára.

Van-e példaképed a természetfotósok között?

Nem tudnék egyetlen személyt kiemelni; véleményem szerint a magyar természetfotózás eredményei összességében tekinthetők példaértékűnek. Természetesen követem az egyes alkotókat, így nagyra tartom a madarak lesből történő fotózásában úttörő Máté Bencét, a makró fotózásban jeleskedő Potyó Imrét vagy Daróczi Csabát, aki a művészi kivitelű drónos fényképeivel vált ismertté. A fiatalabbak közül a szintén a MOL Alapítvány által támogatott Koncz-Bisztricz Tamást emelném ki, akinek példaértékű az elszántsága, hiszen valóban minden egyes hétvégét a természetben tölt.

El tudod képzelni, hogy a hivatásoddá váljon a természetfotózás?

Reál beállítottságú vagyok, szeretem a matematikát és a fizikát, így az érettségi után mérnöki pályára készülök. Inkább úgy látom, hogy a természetfotózás örök hobbit és biztos boldogságforrást fog jelenteni számomra. 

dijnyertes-kep.jpg

A naturArt, a Magyar Természetfotósok Szövetsége 2021-ben immár 29. alkalommal hirdette meg a régió legnagyobb nemzeti természetfotó pályázatát Lenergy – Az év természetfotósa 2021 címmel. A pályázat célja hazánk, a Kárpát-medencei ökorégió, és Földünk természeti értékeinek, csodálatos élővilágának bemutatása, és ezen keresztül a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés segítése. A díjakat 2021. november 10-én ünnepélyes díjátadó keretében adták át a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol a pályázat legjobb képeit időszaki kiállítás keretében tekinthették meg az érdeklődők. A mellékelt fotó Marci egyik díjnyertes alkotása.