Hírek / A hónap embere

Honnan ered az ötlet, hogy az állatokat bevonják a gyógyításba?

Az állatok jelenléte mindig jótékony hatással volt az emberekre. A jelenségnek a gyógyításban való felhasználása Boris Levinson New York-i pszichológus ötlete volt, aki rendszeresen bevitte a kutyáját a rendelésére, és azt vette észre, hogy azok a páciensek, akiknél bent van az állat, sokkal könnyebben megnyílnak, jobban tudnak kommunikálni, és ez nagyban elősegítette az ő munkáját. Így terjedt el világszerte a terápiás kutyák alkalmazása. A másik fontos csoport a fogyatékkal élők mindennapjainak támogatására kiképzett segítő kutyák köre. A vakvezető, a mozgássérült-segítő, a rohamjelző és a hallássérülteket segítő kutyák nagyban megkönnyítik az érintett emberek életét.

Mivel tud többet egy kutyadoki humán „kollégájánál”?

Egy pszichiáter csoportvezető nyilatkozta egyszer, hogy ha a feje tetejére áll és azon pörög, akkor sem tudja helyettesíteni azt, amit a kutyák nyújtanak. Mindebben közrejátszik, hogy adott egy kórházi-, intézményi közeg, és amikor bekerül egy állat a rendszerbe, az egészen másfajta légkört teremt, ami önmagában is kinyitja, feloldja a résztvevőket, és a tanulás élménnyé változik számukra. A kutya megjelenése élménnyé varázsolja azt, amit a páciensek előtte munkának vagy megoldandó feladatnak tekintettek.

Hogyan épül fel a munkátok? Kik a szereplők, miként kell elképzelni egy terápiás alkalmat?

Jelenleg még elsősorban a terápiás foglalkozásokon van a hangsúly, ahol különféle problémával küzdő gyerekekkel dolgozunk, emellett járunk idősekhez, demens betegekhez, és többféle pszichiátriára, ahol autizmussal élőkkel és Down szindrómásokkal is foglalkozunk. Az általában állandó összetételű csoportokat heti rendszerességgel látogatjuk. Az elérendő célt az intézményhez tartozó csoportvezetők tűzik ki, mindig az adott közösség igényeihez igazítva. Tevékenységünk másik része, a mozgássérülteket és hallássérülteket segítő-, személyi segítő-, valamint rohamjelző és vakvezető kutyák kiképzése is elindult már. 

Mit csinál egy rohamjelző kutya, vagy egy Down szindrómás kisgyereknél mi lehet a feladata a kutyusnak?

A rohamjelző kutya epilepsziával vagy cukorbetegséggel élőknek jelzi előre, ha felmegy a cukorszint, illetve epilepsziás roham közeledik. Ez elég nagyfokú szabadságot ad a gazdának, hogy fel tudjon készülni az eseményre, ami nagyban megkönnyíti a mindennapjait. 

A terápiás kutyákkal látogatott csoportoknál az év elején a munkában részt vevő szakemberekkel (pl. gyógypedagógus, pszichológus) meg szoktuk beszélni, hogy mit szeretnénk elérni a kutyaterápia folyamán. Például az oviban egy halmozottan sérült kisgyereknél cél lehet, hogy ki tudja a nyújtani a karját, vagy egyáltalán megpróbáljon fókuszálni és a szemével követni az állatot. A pszichiátrián a szorongó betegeknél célkitűzés, hogy jobban tudjanak nyitni a szociális kapcsolatokra. A csoportokkal végzett kutyaterápiás munka során olyan egyéni képességekre is fény derülhet, amelyek előtte észrevétlenek maradtak a környezet számára.

Melyik kutyafajta milyen munkára alkalmas?

Fontos elmondani, hogy a terápiás kutyák mindig gazdával együtt dolgozhatnak. Tehát nem az van, hogy ha Morzsi levizsgázik, akkor ő terápiás kutya, hanem mindig tartozik hozzá egy kutyafelvezető is, általában a gazdája, aki felel érte. Ők együtt dolgoznak. Ez többek között azért van így, mert a kutya jólléte is nagyon fontos, és ezt a gazdájának kell biztosítania. A terápiás kutyáknál ez függ attól is, milyen a célcsoport. A hiperaktivitással küzdő gyerekek teljesen más célcsoport, mint a pánikbeteg kamaszok, így az egyes csoportok más-más kvalitást igényelnek a kutyától is. Ezen kívül még is számít, hogy a gazda milyen célcsoporttal találja meg jól a hangot.  Ha a kutya nagyon szereti az időseket, de a gazdája kevésbé tud velük együttműködni, akkor ez a terápiás munkára is negatívan fog hatni. Tehát mindig a gazdára és a kutyára együttesen vannak szabva a helyszínek. A felvezetőnek pedig észre kell vennie, ha valami nem stimmel a kutyával, és segítenie kell őt abban, hogy az adott szituációt jó élménnyel zárja. Nem mondanám, hogy kifejezetten fajta függő, melyik kutya miben jó. Nyilván vannak fajták, amelyek alkalmasabbak a segítő munkára. A golden retriever, de akár keverékek is érzékenyebbek, jobban kommunikálnak. A kevésbé érzékeny kutyák viszont olyan csoportban jók, ahol többet kell bírni, és ezt nem veszik a lelkükre. Vakvezetőknek többnyire labradorokat használnak, mert könnyen kiképezhetők és jól bírják a monotonitást. Rohamjelző és halló-kutyának a kicsit érzékenyebbek alkalmasak, mert fontos, hogy szoros legyen a kapcsolat és jól egymásra tudjanak hangolódni a rájuk bízottakkal. A mozgássérült segítő-, illetve személyi segítő kutyának pedig többnyire azok a kutyák alkalmasak, akik szeretnek dolgozni és erősen kötődnek a gazdájukhoz, hiszen egy mozgássérült személy sosem lesz domináns, tehát egy lágyabb kutya alkalmas az ő segítőjének, aki szívesen és örömmel van mellette.

Egy terápiás alkalmon miből áll a kapcsolat, hogy zajlik, mit látunk kívülről?

A pszichiátrián dolgozva sokszor „nehéz” gyerekeket kapunk, akikről azt mondják előzetesen, hogy nem lehet velük dolgozni, nehéz hozzájuk közel jutni, vagy hiperaktívak, de valahogy a kutyás alkalmakon mindig egészen mást mutatnak, mint egyébként. A nagyon aktív gyerek le tud ülni, ki tudja várni a társait, pedig nehéz neki, de ha a végén ott van a kutyával a jutalom, az megéri számára és sikerül neki. A szorongók pedig, ha azt is mondják az elején, hogy nem vesznek részt és nem csinálják meg a kért feladatot, általában a második vagy harmadik alkalomnál maguktól jelentkeznek, hogy szeretnék ők is kipróbálni.

Akkor látványosan működik.

Nagyon látványosan, igen! 

Nyitott minderre az egészségügy?

Ez mindig az intézményvezetőtől függ. Sokan azt gondolják, hogy ott van ez a szőrös kutya, bejön, megsimogatjuk és ennyi. De a kutyaterápia nem pusztán ez. Kőkeményen dolgoznak a kutyák és a felvezetőik, valamint a csoportvezető is. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi mindent lehet elérni egy kutyával. Nem mondom azt, hogy csodaszer, de sokat ad hozzá a problémamegoldáshoz bármilyen célcsoport esetén.

Hogyan változott, meddig jutott el az állatasszisztált terápia az elmúlt 5-10 évben?

Egyre több és több szervezet van, akik ezzel foglalkoznak és gyakorlatilag mindenféle területen dolgoznak, legyen az beszédfejlesztés, drogrehabilitáció, kórházi rehabilitáció, sőt már börtönökben is használnak terápiás kutyákat. Van olyan kutyánk, aki egyéni pszichoterápiás rendelésen is jelen van, ott ül. Sokszor, ami előtte évekig nem történt meg, az most igen: ha bent van a kutya, a páciens kinyílik és sikerül olyasmit elmondania, amit előtte nem. A kutyának mondja el… 

Hogy kerültél erre a területre, Viki, milyen utat jártál be?

Amióta az eszemet tudom, kutyákkal akartam foglalkozni. Kiskoromban David Attenborough szerettem volna lenni, aztán egyre egyértelmű lett, hogy a kutyák az én terepem. Volt egy kis kitérőm a budapesti éjszakai életbe, de aztán visszatértem az állatokhoz – nincs nagy különbség egyébként (nevet)! A kollégáim között többféle szakember is van – pszichológus, gyógypedagógus, gyógytornász –, így össze tudjuk hangolni szakmai oldalról és kutyás oldalról is a közös munkát. Én elsősorban kutyakiképző vagyok, és már jó pár éve szakosodtam a segítőkutyás területre; lassan több, mint 10 éve főállásban csinálom ezt.

1.jpg

Szeretném, hogy a kutya elismertebb segítőtárs legyen, és azt gondolom, hogy a kutyákban rengeteg lehetőség rejlik és alig várják, hogy dolgozhassanak velünk, vétek ezt nem használni. Lehet ez házőrzés vagy akár lelki támogatás is, nem azért szegődtek mellénk, hogy otthon a kanapét őrizzék. Nekik is szükségük van rá, hogy testileg, lelkileg meg legyenek mozgatva és ha ezt velünk együtt csinálhatják, az a legjobb élmény. A legtöbb kutya alapvetően szeret dolgozni, és ha élünk ezzel a lehetőséggel, attól a kutya lelke is egészségesebbé válik és szerintem a miénk is.